Tuesday, January 9, 2007

Egy törékeny lélek!!

Sajnos mostanság, a teljes önismeret rögös útján haladva, rájöttem, hogy túlságosan is érzékeny vagyok!!Pontosabban a mások által jelentéktelennek ítélt mondatok engem nagyon meg tudnak bántani és mivel ezzel rajtam kívül senki sem törődik nem is veszik észre!!Szerencsére azért ezeket a helyzeteket elég nagy hatásfokkal tudom kezelni, de akkor sem kéne minden kis apróságon "megsértődnöm"!!
----------------------------------------- VAGY ------------------------------------------
Esetleg csak mostanság lenne az én pici lelkem egy nagyon törékeny porcelán váza amivel egy zöldfülű zsonglőr játszik ahol csak egy apró rossz mozdulat és ezer meg ezer darabra törik???:)
Nem tudom, bár az biztos, hogy régebben nem voltam ilyen.

mind1 elég ebből.............................................................................
-------------------------------------------------------------------------------------------------
look, if you had one shot, or one opportunity...

SZERETLEK KATA!!!

"…mindannyian mondtunk már zokogva ilyesmit: "nem éri meg, hogy ennyit szenvedjek ezért a szerelemért." Szenvedünk, mert úgy érezzük, hogy többet adunk, mint amennyit kapunk. Szenvedünk, mert nem ismerik fel a szeretetünk súlyát. Szenvedünk, mert nem tudjuk a másikkal elfogadtatni a szabályainkat. Mindig találunk valamit, ami miatt szenvedhetünk, holott valójában nincs okunk szenvedni: mert a szeretetben rejlik a növekedésünk magva."

Az ember azt teszi amire képes

Vajon tudod-e, mi az amire az ember képes?
- Ugye nem tudod. Pedig bizonyára voltál már – hiszen mindenki volt – olyan átkozottul gonosz helyzetben, amikor erõdet a kétségbeesésig megfeszítve ezt kívántad: „Bárcsak többet tehetnék valakiért – egy kagylóért, egy füszálért, egy kutyáért, egy emberért”
Tudom, voltál már olyan helyzetben, amikor „valaki” – mondjuk egy ember – rádemelte tekintetét, és szemei némán kérleltek: „Segíts nekem!” – Te pedig elfordultál, mert féltél magadtól, hogy te volnál az, aki arra hivatott, hogy õt felemelje…
De mégis szívbõl kívántad: bárcsak tehetnél „valamit” érte, vagy még annál is többet. Ezért visszanéztél rá....mindent megteszel hogy boldog legyen, olyannak szereted amilyen, elfogadod!!....és mégsem azt kapod vissza amire számítasz, lehet hogy ezek kis buta apró dolgok de te mégis csalódsz benne!!
Na azt hiszem mást nem is fűzök hozzá!